Rólam

Román Boglárka

Kinikai szakpszichológus-jelölt, pár-, és családterapeuta, szexuálpszichológiai szakpszichológus, Gyászfeldolgozás Módszer ® specialista.

Kapcsolatom a pszichológiával már óvodában elkezdődött, mikor először válaszoltam arra a kérdésre, mi leszek, ha nagy leszek? „Szerelemkutató” – feleltem. Gyermek részem viszont hamar felnőtté ért, mikor életem korai szakaszában súlyos veszteségek értek. Hét éves voltam, mikor elveszítettem apukámat, 16 évesen hosszas rákos megbetegedése után édesanyámat kellett elengednem. Ezekben az években megtanultam, hogy amit biztonságnak hiszek, az egyik pillanatról a másikra könnyen megváltozhat. Hogy a szeretet és a halál személyiségformáló erővel bír. A veszteségekről az a fogalmam alakult ki, hogy ez valami, ami nem feldolgozható, csak túlélhető, ez valami, ami túl súlyos ahhoz, hogy felvállaljam, ez valami, amivel egyedül vagyok. Ugyanakkor legbelül azt is éreztem, hogy ennek nem kell törvényszerűen így lennie. Hogy bármilyen akadályokkal indulok is, élhetek teljes életet, lehetek boldog és segíthetek másoknak is. Ekkor kezdtem megküzdési utakat „kutatni”, keresni. Először a kortárs segítés, majd a pszichológia felé fordultam. Elhivatottan néha már megszállottam képeztem és a mai napig képzem magam. Szakmai utam során 2009-ben Pszichológia BA diplomát szereztem Szegeden, 2012-ben az ELTE-n Pszichológia MA szakon végeztem. Eleinte HR területen, majd a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál dolgoztam önkéntesként, később munkavállalóként. A Családterápiás Egyesületnél képződtem, szereztem pár és családterapeuta szakképesítést, illetve elvégeztem az ELTE Szexuálpszichológiai Szakpszichológus képzését is. 2020-ban Gyászfeldolgozás Módszer® specialista lettem. Szupervízió mellett 2016 óta dolgozom praxisközösségekben pszichológusként. Négy évvel ezelőtt megkezdtem klinikai szakpszichológusi tanulmányaim, valamint az esztergomi kórház Akut Pszichiátriai Osztályán kezdtem pszichológusként dolgozni. Csoportos (sématerápia, mindfulness, családterápia, pszichodráma módszerek) önismereti folyamatokban, valamint egyéni önismereti folyamatban vettem, illetve veszek a mai napig részt. Különböző módszertanokkal igyekszem eszköztáramat folyamatosan bővíteni. Ami az utóbbi években szintén egyensúlyom fenntartásában segít és megküzdésemmé vált az önmagam felé tartó utamon túl: a világban való rendszeres barangolásom, és a tudatos jelenlét, a mindfulness közösségi, valamint egyéni gyakorlása. Ez az én történetem arról, hogyan kovácsoltam a veszteségeimből erőt és hogyan szeretnék segíteni másoknak is hinni. Hinni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van tovább, hogy képesek vagyunk megküzdeni, képesek vagyunk fejlődni, képesek vagyunk gyógyulni, képesek vagyunk önmaguk számára erőforrássá válni.