Blog - 2025.08.29.

Mindennapos veszteségeink – Miért olyan nehéz elfogadni a változást?

Ha meghalljuk a „gyász” szót, legtöbben automatikusan temetésre, fekete ruhára, koszorúkra, de leginkább a halálra gondolunk. Egy szeretett ember elvesztése valóban az egyik legmélyebb fájdalom, amit életünk során megtapasztalhatunk. Viszont, ha őszinték vagyunk magunkhoz, rá kell jönnünk: az életünk valójában tele van veszteségekkel – kicsikkel és nagyokkal, láthatókkal és láthatatlanokkal. Ezekre nem vagyunk felkészülve és általában mind nyomot hagynak bennünk.

Belső feszültségeink sokszor abból fakadnak, hogy nem engedjük meg maguknak a gyász megélését bizonyos helyzetekben. Hiszen „csak” elváltunk… „csak” elköltözött a gyerek otthonról… „csak” elbocsátottak a munkahelyről. Pedig ezek a változások is veszteségek – és jogunk van elgyászolni őket.Emlékszem egy kliensemre, aki a válását próbálta feldolgozni. Könnyes szemmel mondta: „Én nem értem, miért vagyok ennyire összetörve. Hiszen nem halt meg senkim.”
Ahogy a folyamatban haladtunk előre, lassan ráébredt, hogy valójában a kapcsolattal együtt rengeteg mindent elveszített: a közös otthont, a megszokott közös ritmust, a „mi”-érzést, és legfőképp azt a jövőképet, amiben egymás mellett öregszenek meg.

Mi minden lehet veszteség?

A veszteség nem egyetlen eseménytípushoz kötődik. Akkor is ott van, amikor senki nem halt meg. A gyász számos más formát is ölthet, vannak hétköznapibb arcai is.

Gyászolhatod, hogy felnőttél, hogy felelősségek nyomják a vállad, hogy többé már nem lehetsz gyerek. Hogy véget ért egy életszakaszod, egy korszakod. Egy iskola, egy kapcsolat, vagy épp a szingliséged. Akkor is gyászolhatsz, amikor szülővé válsz – mert elbúcsúzol attól a nőtől/férfitól, aki korábban voltál. Akkor is gyászolhatsz, ha nem, vagy nehezen válsz szülővé és a gyermekvállalás folyamata vagy a szülés nehézségekbe ütközik. Váláskor, szakításkor. Mikor költözöl, munkahelyet váltasz, ha a pénzügyeid drasztikusan megváltoznak. Gyászolhatod az egészséges tested, ha megbetegszel, ha megöregszel. Gyászolhatsz, mikor megváltoznak a szokásaid. Ha pl.: felhagysz a dohányzással vagy ha diétába kezdesz és nem eheted, amit addig bármikor. Az elvesztett tárgyaid. Ha nemet mondasz valamire, hiszen ezzel elengedsz egy lehetőséget – utat engedve valami másnak. Gyászolhatod a szabadságod, a bizalmad, a reményt, a hited, ha ezek elvesznek. A terveid, az álmaid, amik nem valósulhattak meg. Az életet, ami „nem úgy alakult”. És igen, még akkor is gyászolhatsz, ha valami jó történik Veled. Mert valami más közben véget ér.

Gyászolhatod önmagad is. A régi éned, aki már nem vagy, vagy aki már nem lehetsz sosem. Elveszített képességeket, szerepeket, identitást, vagy akár kapcsolati önmagad egy darabját. Ha így nézed, a terápiás folyamat is egyfajta gyász: elengeded a régi mintáid, a hiedelmeid vagy a magadról alkotott kép egy korábbi változatát. Ez szintén veszteség, még ha nem is szoktuk nevén nevezni. Hiszen változni azt is jelenti: elgyászolni azt, ami már nem Te vagy. 

Jogos a kérdés: Akkor tehát folyamatos gyászban élünk? 

Inkább érdemes úgy látnunk, hogy folyamatos gyászmunkában vagyunk. 

Összefoglalva minden jelentős változás az életünkben hordoz magában elengedést, veszteség érzést, ezért tehát gyászfolyamattal jár. A változással pedig sokszor hadilábon állunk.

Mi az oka?

Mondhatjuk úgy is, hogy életkríziseink mértéke a változással szembeni ellenállás mértékétől függ.

Valójában számos variáció elképzelhető, amiért szabotáljuk a változás folyamatát, ezáltal a saját gyászmunkánkat is: védjük magunkat, ellenállunk, félünk tőle, nem tudjuk hova vezet, nem vagyunk nyitottak, rugalmatlanok vagyunk, nehezen alkalmazkodunk, nincs valódi szándékunk rá, nincs támogató környezetünk, nincs önbizalmunk, kockázatos, kudarccal jár, nehezen elbírható a szorongás, ami kíséri.

Tedd fel magadnak a kérdést…

• Volt-e olyan veszteség az életedben, amit nem neveztél gyásznak, mégis mélyen megérintett?
• Mi az, amit a legnehezebb volt elengedni ebből? Pl.: egy személyt, egy szerepet, egy érzést, vagy épp egy jövőképet?
• Mitől tartasz, mi történik, ha változik az életed? Pl.: több felelősség hárul rám, félek, hogy megváltozik a viszonyom a körülöttem levőkkel, magamra maradok.
• Mit tehetsz azért, hogy támogasd magad a változás folyamatában? Hogy érezhesd, a változás nem csak teher, hanem lehetőség is egyben? Pl.: időt adok magamnak, megengedem magamnak az érzéseim, merek segítséget kérni, elfogadni.

A következő részben arról lesz szó, mik lehetnek a jelei annak, hogy gyászolunk.

Kép forrása: https://unsplash.com